Hamvas Béla Gimnázium

Erdei Iskola - 2026

Erdei Iskola a Vértesben
2026.05.23-24.
Pusztavám, Vajda János Erdészeti Erdei Iskola

Szombaton, gyönyörű, napsütéses reggelre ébredt a 9.a osztály. A Vértes lábánál található erdészeti erdei iskola várta őket egy hétvégére, mely reményeik szerint nem csak a társaság, hanem a túrák, tábortűz melletti beszélgetések miatt is élvezetes lesz számukra.

A nap kilenckor kezdődött, rövid tájékoztatás és a hálószobák elfoglalását követően elindultunk az egyik legszebb vértesi várunkhoz, a csókakői várhoz. Nem az első alkalom, hogy megtettük a közel 12 km-es utat a várig, de mindig a legszebb arcát mutatta a természet az erdei ösvényen haladóknak.

A szamóca, a különböző orchidea-félék (Vitézkosbor, Bíboros kosbor, Fehér madársisak orchidea stb.), a lombkoronán áttűző napsugarak játéka, a különböző ehető és gyógynövények (borsmenta, szurokfű, hegymás fogasír stb.) feledhetetlenné tették az utat. Több megállóval és kisebb pihenővel, majd a vároldal megmászásával értük el a várat, ahol szusszanás után bejártuk a várfokokat és a kilátásban gyönyörködtünk.

A legszebb pillanat mégis az volt, amikor a várréten leülhettünk és ki-ki a maga szendvicsét, innivalóját elővehette. Az osztály – Ürmös tanárnő / Osztályfőnök – jóvoltából megkapta a várva várt jutalmát: kürtös kalácsot vagy ICE 'N' GO!-t.

Bár a célállomásig tartó túra négy órába került, legnagyobb meglepetésére a társaság közel két és fél óra alatt ékezett vissza a szállásra. Az okokat gyorsan megtalálták: egyrészt odafelé nem ismerték az utat és annak nehézségeit, valamint a pihenések száma több volt odafelé. Másrészt, ahogy a mondás szól: „A hazaút mindig gyorsabb”!

Visszatérést követően pihenésre, kikapcsolódásra nem volt sok idő, hiszen a tábortűz megrakása, a sütés előkészítése egy órával később már el is kezdődött. A jó hangulatú sütögetés mellett előkerültek a vicces történetek, a sztorik egymásról és a barátokról, miközben lassan ránk esteledett.

Elérkezett háromnegyed tíz - és készülődtünk az éjszakai túrára. Kis társaságunk a szabályokat megismerve és felkészülve indult el a sötét erdőbe. A bagoly huhogása, az erdei egerek neszezése és a leeső ágak zörrenése az út elején nem sok izgalmat ígért. Ám ahogy beljebb mentünk, már másféle zajok is megütötték a fülünket!

Távoli zizzenések, elroppanó faágak... majd egy susogó, egyenletes ütemű avarzörgés! Ez volt a legizgalmasabb, mert tőlünk 150-200 méterre haladt el egy kisebb 12-15 fős vaddisznókonda! Felkészült társaságunk kiabálva, hangos beszéddel, elemlámpáink felkapcsolásával haladt el az ellenkező irányban, mint ahogy a disznók mozgását figyeltük. Nagy élmény volt és izgatottan indultunk vissza, amikor még egyszer hallottuk a kondát elvonulni, immár végleg az erdő belseje felé.

Adrenalinnal tele, heves szívveréssel tértünk vissza az erdei iskola épületébe, ahol izgatottan mesélték el a diákok a történteket a táborban maradottaknak!

Az éjszaka már nyugodtan telt, és a másnap reggeli pakolás és a hazautazás már rutinszerűen ment.

Eichardt János